Történelmi múlt
A XV. Században a serkei Lórántffyak, az Ormányiak, majd a Perényiek birtoka volt, 1552-ben a törökök elpusztították, de hamarosan újjáépült. 1590-ben Bolyki Tamás és örökösei birtokolták. 1596-ban hódoltsági falu lett. A lakosság Budára, majd hatvanba fizette a török adót. 1632-51 között az Ormányi-javak nagyobb része a Szentpétery család birtoka lett. A XVIII. Század közepétől nagy számban jelentek meg a falu életében a jobbágykötelékekből kiengedett, majd címeres nemeslevelet szerző kisbirtokos nemes családok, amelynek tagjai – jobbágytalanok tévén – saját maguk művelték meg kisméretű birtokaikat. Ilyenek voltak például a Kormos, majd a Fodor nevű kuriális nemesek. Ennek folytán a XVIII. Század elején a település nagyobb része kuriálissá vált. 1715-ben a két taksás szabados gazda mellett négy telkes jobbágyot az állami telekadó fizetésére kötelezett gazdák közé írtak össze, de 1720-ban az egész falut jobbágytalan kuriális telepnek minősítették. A fentiek ellenére az 1771. évi úrbérrendezéskor 5,5 jobbágytelket regisztráltak, amelyet 14 telkes gazda használt; ők a Szentpétery, a Ragályi, a Plathy, a Fáy, a Török nevű birtokos uraknak robotoltak. Az 1862-es birtok elkülönítés után 12 telkes gazda, 7 zsellér, 6 jobbágyos földesúr és 55 jobbágytalan kisnemes lakott a községben. A kisnemesek a közös őstől örökölt falurészekre telepedtek 1860-ban.
A község létszáma 1786-ban 543, 1869-ben 642 főt tett ki. 1866-ban 2292 kat. Holdas határából 899 hold szántóföld, 611 erdő és 12 hold szőlő volt.
A XX. sz. első felében a községhez az 1930. évi összeírások szerint három tanya tartozott: a Tárcatanya, a Szabótanya és a Frenreisztanya. A község lakosainak száma az 1930. évi összeírások szerint 1332 fő, akik közül 672 férfi és 660 a nő. Többségük katolikus vallású, de volt 13 református, 3 görögkeleti és 14 izraelita is. Lakóházaik száma 261. Az egészségügyi állapotok kielégítőek voltak, bár orvos a 13.5 km-re lévő Szilvásváradon élt, gyógyszertára pedig a 8 km távolságú Borsodnádasdon volt elérhető. Egy szülésznő működött helyben. Jó ivóvizet a kutak biztosítottak.
A tanköteles gyermekek oktatását a két tantermes, két tanerős elemi iskola látta el. A közművelődést az iskolán kívüli népművelési előadások – melyek igen látogatottak voltak – mellett az állandó mozi, a római katolikus egyesület jelentette.
A község területe 1930-ban 2292 kat. Hold volt, ebből 1104 szántó, 106 rét 456 legelő, 466 erdő, 29 kert és 131 hold terméketlen terület. A birtokviszonyok alakulása: 6 középbirtokos 100-200 hold közötti birtokrésszel (ezek között csak egy volt helyi lakos, a többi tulajdonos miskolci, budapesti és mikófalvi). 50-100 hold közötti birtok 2 volt, 2-50 közötti négy. A törpebirtokosok száma mintegy 200, kiknek birtoka átlag 4-5 hold között mozgott. Erdővel csak a volt úrbéres gazdák rendelkeztek, akik közül 20 holdon felüli bérlettel hárman bírtak (1390. 1320 és 1130 hold). A község állatállománya: 86 ló, 227 szarvasmarha, 820 juh, 316 sertés és 4 kecske.
A lakosság ellátását a megalakult Hangya Szövetkezet mellett 4 kereskedés, 5 italmérés és 5 önálló iparos biztosította. Egy daráló vízimalom és dolgozott a falu határában.
Az I. világháborúban részt vett 150 lakos közül 35-en haltak hősi halált.
Területe 1956. február 1-jén 2293 kat. hold volt. Lakóinak száma 1949. január 1-jén 1689, amelyből csak 14% élt a mezőgazdaságból. 1949. január 1-jén a 325 lakóházból egylakásos volt 308, a 355 lakásból 201 egy szobával rendelkezett. 1955-ben egy kisipari termelőszövetkezet és 9 kisiparos működött a községben. 1956 elején a mezőgazdasági terület 2115 kat. Holdat tett ki, amelyből egyéni szektorban 1225 hold volt. A községbe a villanyt 1946-ban vezették be.
Az 1994-es választásokon a polgármester független jelölt volt, a testület tagjai közül négy fő független és öt fő az MSZP Munkáspárt jelöltje közül került ki.